A zsírmájról a libák szemszögéből

A ZSÍRMÁJRÓL A LIBÁK SZEMSZÖGÉBŐL

A “nagy zabálás” és elhízás növekvő jelentőségű aspektusa az ún nem-alkoholos-zsírmáj (NAFLD), melyet az időszakosan ellenőrzött labor-értékek között emelkedett “májenzimek”, ill hasi ultrahang vizsgálat során “mérsékelten megnagyobbodott” ún zsírmáj formájában tapasztalhatunk magunkon. Historikusan ennek nem tulajdonított túl nagy jelentőséget az orvostudomány: amennyiben a virus hepatitis és az alkoholizmus esetleg autoimmun folyamat kizárható volt a történet hátterében, akkor egy diszkrét “tessék lefogyni” intelemmel búcsúztunk a pácienstől és ha nagy állapotromlás nem következett be, ezzel nem is igen foglalkozott senki. Ha a későbbiekben mégis súlyos formát öltött a betegség, akkor kiderült, hogy volt ott azért alkohol is, na és a genetika. Élénken él az emlékezetemben jó néhány végstádiumú cirrhosisban felismert eset, amikor nem találtunk érdemi eltérést a már transzplantációt igénylő állapotban fiatal szakorvos-jelölt koromban (ez még a 90-es évek), amikor erősen megosztotta az osztály dolgozóit (egy országos centrum sokat látott orvosait), hogy a középkorú elhízott férfi tényleg zugivó, vagy hitelesen tagad. És lássuk be, az esti elalváshoz, reggeli felkeléshez használt “szíverősítők” használata annyira hétköznapi dolog és része a “kultúránknak” (nota bene a szoros kollektíván belül is mindennapos gyakrolata volt egyes kollégáknak), hogy nagy tudomány áttörés kellett ahhoz, hogy a szemléletünk erről átalakuljon.

A tudományos gyorsvonat megérkezett: a humán genom projekt, majd a rák-genom után a a mikrobiom feltérképezése is megtörtént és 2013-ban már az év legnagyobb tudomány áttöréseként számolt be a Nature az elhízás és a bélflóra kapcsolatáról. Nem tartott soká, hogy ennek a kapcsolatát feltérképezzék az emésztőrendszerből érkező vénás vért “szűrni” hivatott máj betegségeivel. Kiemelendő itt az elhízással kapcsolatban megjelenő zsírmáj, ill ennek súlyos gyulladásba progrediáló formája, a NASH szindromával. Utóbbi a máj kötőszövetes átépülésének (cirrhosis), ill a májdaganatnak közvetlen előfutára.

A vírushepatitisek és a Helicobacter után a NASH szindróma egy újabb betegség, ahol a kórokozó és az immunrendszerünk küzdelme elhúzódó háborús válság-övezetté alakítja a szervezetünket, ami megágyaz a daganatok kialakulásának. Mindezt akkor, amikor végre belátható közelségbe került a vírushepatitisek gyógyítása. 2002-2020 között az USA-ban nyolcszoros (igen = 800%) emelkedése volt az elhízással összefüggésben kialakult májrákoknak, mely ma már az összes eset 18%-ért felel. Nincs pontos statisztikánk a zsírmáj gyakoriságáról hazánkban, melynek fontos oka véleményem szerint épp a növekvő incidencia. Az elhízáshoz hasonlóan a zsírmáj egyre elfogadottabb, miután sokakat érint, a szűk család és baráti kör élményvilágának részévé vált a növekvő haskörfogattal együtt.

Kérdés, hogy mit tehetünk? Van terápiás megoldás? Le kell fogyni? - mai tudásunk szerint a probléma egyrészt a bélben élő baktériumok összetételének a zavara: csökkent fajgazdagságuk (biodiverzitásuk), ill az ennek talaján kialakult ún. diszbiózis: egyes gyulladásra hajlamosító fajok “túlszaporodása”. Amikor ez a túlszaporodás ráadásul együtt jár a bél áteresztőképességének növekedésével, az “áteresztőbb” bélfalon keresztül nagyobb mennyiségű gyulladásos baktérium törmelék jut a máj felé irányuló vénás keringésbe (aminek a célja pont ez: a béltraktus felől felszívódó “toxinok” megszűrése).

A laboratóriumi, képalkotó eljárásokkal, ill ma már specifikusabb ún. elasztográfiás vizsgálatokkal felismert gyulladás, zsírlerakódás és kötőszövetes átépülés okát tisztázni kell. A vírusos és autoimmun eredet mellett ami specifikus kezelést igényel, a fenti pathomechanizmus egyértelművé teszi, hogy minden olyan tényező, ami a bélfal áteresztő-képességét növelni tudja, fokozza a gyulladásos terhelést a bélből: ide tartozik a zsíros étkezés (igen, az “észnélküli” paleo-fogyókúra is), az alkoholfogyasztás (igen, az esti 1dl vörösbor is), illetve az ún emulgeáló szerek, ami ma már minden szószban, készételben ott van állományjavító célzattal. Nem egyszerű. Azaz dehogynem. Több nyers étel (zöldség/gyümölcs), kevesebb alkohol, napi rendszerességgel testmozgás. Amennyiben 6 hónapon belül a labor és ultrahang eltérések nem térnek vissza a normál tartományba, “jöjjön a reklám helye”: specifikus bélflóra eltérések kimutatása, ill. a kötőszövetes átalakulás mértéke határozza meg a teendőket. Jobb később mint soha. Mielőtt Lúdas Matyi harmadik csapása utolér minket, illetve a májunkat, szegény libák: addig tömtük és ettük hagyományőrző gyulladásos zsírmájukat generációkon keresztül, míg a vírusok és alkoholizmus mögött a transzplantációt igénylő esetek leggyorsabban növekvő okát épp a zsírmáj okozza. Itt az ideje ezt a hagyományt is újragondolni. (x)


1. Metabolism in 2013: The gut microbiota manages host metabolism. Nature Reviews Endocrinology 2014;10: 74–76.

2. A bélmikrobiom szerepe az alkoholos és nem alkoholos zsírmáj kialakulásában, progressziójában(Central European Journal of Gastroenterology and Hepatology | 2019; 5/3:129-134)

3. Nonalcoholic Steatohepatitis Is the Fastest Growing Cause of Hepatocellular Carcinoma in Liver Transplant Candidates (Clincal Gastroenterology and Hepatology 2019;17:748–755)