“Aktív nagyszülő” hipotézis, avagy a fizikai aktivitás és hosszabb élet evolúciós kapcsolata

Egy harvardi evolúció- és orvosbiológusokból álló kutatócsoport a PNAS folyóiratban megjelent új tanulmányában erre keresi a választ. A cikk evolúciós és orvosbiológiai bizonyítékokat sorakoztat fel, amelyek azt mutatják, hogy az ember, aki úgy fejlődött ki, hogy több évtizeddel a szaporodási időszak után is éljen, arra hivatott, hogy ezekben az éveiben is viszonylag aktív legyen.


A kutatók szerint a későbbi életkorban végzett fizikai aktivitás egészséges életet meghosszabbító mechanizmusok beindításáért lehet felelős a szervezetben. Feltételezésük szerint az emberek úgy fejlődtek ki, hogy öregedésük során is fizikailag aktívak maradjanak, és ezáltal olyan fiziológiai folyamatokat segítsenek elő, amelyek lassítják a test fokozatos leépülését az évek során. Ez védelmet nyújt az olyan krónikus betegségekkel szemben, mint a szív- és érrendszeri betegségek, a 2-es típusú cukorbetegség, sőt egyes rákos megbetegedések.

A nyugati társadalmakban széles körben elterjedt egondolás, hogy az öregedéssel párhuzamosan normális, ha lelassulunk, kevesebbet vagyunk aktívak, visszavonulunk. A kutatás üzenete azonban éppen ennek az ellenkezője: Ahogy öregszünk, még fontosabbá válik, hogy fizikailag aktívak maradjunk. A tanulmány az első részletes evolúciós magyarázatot adja arra, hogy a fizikai aktivitás hiánya az ember korával miért növeli a betegségek kockázatát és csökkenti az élettartamot.

A tanulmány az emberek emberszabású rokonait használja kiindulópontként. A kutatók rámutatnak, hogy a majmok, amelyek a természetben általában csak 35-40 évig élnek, és ritkán élik túl a menopauzát, jóval kevésbé aktívak, mint a legtöbb ember, ami arra utal, hogy az emberi evolúció során nem csak a hosszabb életre, hanem a fizikai aktivitásra is szelekció történt. A vadon élő csimpánzokat megfigyelve meglepőnek találhatjuk, hogy napjuk nagy részében üldögélnek.

Ez különösen megdöbbentő, ha szembe állítjuk a mai vadászó-gyűjtögető életmódot folytató emberekkel, akik átlagosan napi 135 perc mérsékelt vagy erőteljes fizikai aktivitást végeznek. Ez a mozgásszint - körülbelül hatszor-tízszer több, mint az átlagos amerikaiaké - lehet az egyik kulcsa annak, hogy a gyermekkort már túlélő vadászó-gyűjtögetők általában hét évtizedig élnek, körülbelül 20 évvel meghaladva a gyermekvállaláshoz és neveléshez kapcsolódó életkort. A fosszilis bizonyítékok azt mutatják, hogy ez a meghosszabbított élettartam 40.000 évvel ezelőtt már általános lehetett, ellentétben azzal a hiedelemmel, hogy az emberi életkor a közelmúltig rövid volt.

A kutatócsoport hangsúlyozta, hogy a fizikai aktivitás egyik legfontosabb következménye az egészségben eltöltött életévek számának növelése. Két olyan mechanizmust is vizsgáltak, amelyeken keresztül a fizikai aktivitás átcsoportosítja a szervezet energiáit az egészség javítása érdekében. Az első, hogy a mozgás a többlet energiát a potenciálisan káros mechanizmusokról, például a felesleges zsírraktározástól vonja el. A tanulmány kimutatta, hogy a kalóriaégetés mellett a fizikai aktivitás fiziológiai szempontból megterhelő, és molekuláris, sejt- és szöveti szinten károsítja a szervezetet. A szervezet válasza erre a károsodásra azonban lényegében az, hogy erősebben épül vissza. Ez magában foglalja az izomrostok szakadásainak helyreállítását, a porckopások javítását és a mikrotörések gyógyulását. A válaszreakció a testmozgással összefüggő antioxidánsok és gyulladáscsökkentő anyagok felszabadulását is okozza, valamint fokozza a véráramlást. Fizikai aktivitás hiányában ezek a reakciók kevésbé aktiválódnak. A sejt- és DNS-javító folyamatok bizonyítottan csökkentik a cukorbetegség, az elhízás, a daganatos megbetegedések, a csontritkulás, az Alzheimer-kór és a depresszió kockázatát.

A legfontosabb tanulság tehát az, hogy mivel úgy fejlődtünk, hogy egész életünkben aktívak legyünk, testünknek szüksége van a mozgásra ahhoz, hogy egészségesen öregedjünk. A múltban a mindennapi fizikai aktivitás szükséges volt a túléléshez, de ma már sok esetben önkéntesen kell a mozgás mellett döntenünk, az egészség és a fittség érdekében. A fizikai aktivitás szintje azonban világszerte csökken, ahogy a gépek és a technológia sok esetben felváltja az emberi munkát. 

Mit tanácsolnak a kutatók? Keljünk fel a székből, és mozogjunk egy kicsit!

A kulcs az, hogy csináljunk valamit, és próbáljuk meg élvezhetővé tenni, hogy folytatni is tudjuk. Már kis mennyiségű fizikai aktivitás - mindössze rendszeresen végzett 10 vagy 20 perc - is jelentősen csökkenti a halálozási kockázatot.

Forrás: 

Daniel E. Lieberman, Timothy M. Kistner, Daniel Richard, I-Min Lee, Aaron L. Baggish. The active grandparent hypothesis: Physical activity and the evolution of extended human healthspans and lifespans. Proceedings of the National Academy of Sciences, 2021; 118 (50): e2107621118 DOI: 10.1073/pnas.2107621118

Harvard University. (2021, November 22). Taking it easy as you get older? Wrong: New research outlines how longer lives are tied to physical activity. ScienceDaily. Retrieved December 5, 2021 from www.sciencedaily.com/releases/2021/11/211122172720.htm