Kevesebb alvás = több hasi zsír?

Az elhízás globális egészségügyi kihívás, amely világszerte mintegy 600 millió felnőttet érint. Csak az Egyesült Államokban a felnőttek több mint kétharmada tekinthető elhízottnak, de magyar lakosság esetében is ugyanennyi, legalább túlsúllyal rendelkező felnőttel számolhatunk. Az elhízás számos anyagcsere-rendellenességgel, például inzulinrezisztenciával, 2-es típusú cukorbetegséggel, nem-alkoholos zsírmájjal, szív- és érrendszeri betegségekkel és rákos elváltozásokkal hozható összefüggésbe. A túlsúly gyakoriságának gyors növekedése a genetikai tényezőkön felül elsősorban külső faktoroknak, így a fizikai inaktivitásnak és a túltápláltságnak köszönhető. A zsírszövet egyes testtájakon történő felhalmozódásának jellemzői a nemi hormonprofilokhoz, genetikához és az epigenetikai mechanizmusokhoz kapcsolódnak. Újabb bizonyítékok utalnak azonban arra is, hogy az alvásmegvonás is fontos szabályozója lehet ezeknek a folyamatoknak. Az Egyesült Államokban az alvászavarok körülbelül 70 millió embert érintenek, ami fiziológiai, pszichológiai és környezeti tényezők miatt jelentkezhet. Azzal, hogy az alvás szabályozza az anyagcsere-funkciókat, beleértve az immun- és hormonális állapotot és az étvágyat is, nem meglepő, hogy fontos szerepet játszik az elhízás csökkentésében vagy épp fokozásában is.

Az alvás általános testtömegre való hatáson felül egy frissen megjelent keresztmetszeti megfigyeléses vizsgálat célja az volt, hogy átfogóan értékelje az alvás időtartama és az egyes testtájakon felhalmozódó testzsírtömeg közötti lehetséges összefüggéseket amerikai felnőttek körében. A kutatók az Egyesült Államok 2011-2012-es és 2013-2014-es Nemzeti Egészség- és Táplálkozásvizsgálati Felméréséből (NHANES) 5151 fő, 18-59 éves résztvevő (2575 férfi és 2576 nő) adatait gyűjtötték össze.

Eredményeik szerint az alvás időtartama fordított összefüggést mutatott a zsigeri hasi zsírtömeggel a vizsgált populáció összességében, valamint nemenkénti bontás szerint is. Tehát minél többet aludt valaki, annál kisebb mértékű zsigeri zsírfelhalmozódás volt megfigyelhető. Ez a hatás a napi ≥ 8 óra alvásnál érte el a platóját. Nem találtak azonban összefüggést a kar, a láb, a törzs és a bőr alatti hasi zsírtömeg esetében. Az alvás időtartamának a zsigeri zsírtömeg felhalmozódására gyakorolt hatása a neurohormonális egyensúlyhiánnyal összefüggő területeken zajló agyi aktivitás zavarával magyarázható.

Ezek az eredmények klinikai szempontból is igen jelentősek, mivel a zsigeri elhízás kifejezetten olyan anyagcserezavarokkal jár együtt, mint az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú cukorbetegség, melyek növelik a szív-érrendszeri megbetegedések kockázatát is. A zsigeri zsírszövet növekedésének ellensúlyozására irányuló stratégiák tehát részben segíthetnek az anyagcserezavarok leküzdésében is.

A zsigeri zsír csökkentésére vonatkozó jövőbeni kutatásoknak és intervenciós programoknak az alvás időtartamát (és minőségét) is fókuszba kell helyezniük, figyelembe véve annak hatását a testösszetételre.

Forrás: Panagiotis Giannos, Konstantinos Prokopidis, Darren G. Candow, Scott C. Forbes, Kamil Celoch, Masoud Isanejad, Vanja Pekovic-Vaughan, Oliver C. Witard, Brendan M. Gabriel, David Scott: Shorter sleep duration is associated with greater visceral fat mass in US adults: Findings from NHANES 2011–2014, Sleep Medicine, Volume 105, 2023, Pages 78-84, ISSN 1389-9457, https://doi.org/10.1016/j.sleep.2023.03.013.
(https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S1389945723000990)