Cikkek
Miért fárasztó a szellemi munka és hogyan befolyásolja a nap végi döntéseinket?
Bizonyára Ön is tapasztalta már, hogy az egész napos „irodai” munka után hajlamosabb a lehető legegyszerűbb megoldások mellett letenni a voksát egy döntéshelyzetben. Még a profi sakkozók is elkezdenek 4-5 óra játék után olyan hibákat elkövetni, amelyeket kipihenten nem követnének el. Egy friss tanulmány most leírja mi áll ennek a hátterében.
Az aktív koncentrációt igénylő tevékenységek jellemzően megerőltetőnek érződnek, és kognitív fáradtságot eredményeznek. A kognitív funkciók azok a megismerési, információfeldolgozási és gondolkodási tevékenységek, amelyekkel érzékeljük, felfogjuk és felhasználjuk megszerzett tudásunkat. Ezek a képességek teszik lehetővé az értelmi működést. A kognitív kimerültség tehát egyértelműen hatással van döntéshozó képességeinkre is. Még a profi sakkozók is elkezdenek 4-5 óra játék után olyan hibákat elkövetni, amelyeket kipihenten nem követnének el. A szellemi munkával kapcsolatos kimerültség biológiai eredete azonban erősen vitatott. Egy új megközelítés szerint neuro-metabolikus, vagyis az agysejtek anyagycseréjével kapcsolatos okokat kell keresnünk, mely szerint a kognitív kontroll huzamos ideig történő fenntartása során potenciálisan toxikus anyagok halmozódnak fel, melynek keretek között tartása kulcsfontosságú.
Ezt az elméletet mágneses rezonancia spektroszkópiával (MRS) bizonyította nemrégiben egy francia kutatócsoport. A vizsgálat során egy átlagos munkanap alatt követték nyomon az agyban keletkető anyagcseretermékek szintjét. A résztvevőket két csoportba osztották: vagy magas, vagy alacsony összpontosítást igénylő feladatokat végeztek, párhuzamosan különböző döntéseket meghozva. A választások során megfigyelhető ún. „fáradtságjelzők” csak a nagy kognitív leterheltségű csoportban jelentek meg. Náluk a döntéshozatal során csökkent a pupillatágulás, és egyértelműen észrevehető volt a gyors és kis erőfeszítéssel járó lehetőségek előnyben részesítése. A nap végén a magas igénybevételű szellemi munka magasabb glutamátszintet és glutamát/glutamin diffúziót eredményezett egy meghatározott, a kognitív kontrollal összefüggő agyi régióban (laterális prefrontális kéreg [lPFC]), az alacsony igénybevételű csoporthoz, valamint más agyi területekhez képest. A glutamát az emlősök idegrendszerében található legáltalánosabb serkentő ingerületátvivő anyag. Feltehetően a tanulás folyamatában, és a memória kialakulásában is szerepe van. A korábbi funkcionális mágneses rezonanciavizsgálat (fMRI) adataival együtt ezek az eredmények arra utalnak, hogy a glutamát felhalmozódása által kiváltott szabályozási folyamatok állnak a kognitív fáradtság kialakulásának hátterében. Mindez a glutamátszintek elfogadható határokon belül tartásának szükségességével függ össze. Ennek eredményeképpen egyrészt csökken az összpontosítási képességünk a választásaink során, másrészt pedig a meghozott döntések az egyszerűbb megoldásokat kínáló opciókat részesítik előnyben.
A szerzők hozzáteszik: Még ha a modelljük magyarázattal is szolgál a szellemi fáradtság kialakulásának okaira, számos szempont továbbra is kérdéses. Különösen az nem tisztázott, hogyan kerül követésre a szervezetben a glutamát szintje. Továbbá lehetséges, hogy az agy nem is magát a glutamátot, hanem a glutamát felhalmozódásához kapcsolódó bármely jelenséget (pl. GABA (gamma-amino-vajsav) szintézis) monitorozza. Ezen felül nincs magyarázat arra, hogy bizonyos agyi területek miért halmozzák fel jobban a glutamátot, mint más régiók, például a látókéreg. Másrészről további vizsgálatok szükségesek annak feltárására, hogyan kerül visszaállításra a glutamát szintje nyugalomban vagy alvás során. Az, hogy a szellemi kimerültség hogyan viszonyul a fáradtság egyéb formáihoz, szintén nem tisztázott.
Kutatásra váró terület tehát még bőven van, mi pedig érdeklődve várjuk az eredményeket.
DOI:https://doi.org/10.1016/j.cub.2022.07.010