Milyen változásokat okozhat az extrém alacsony kalóriatartalmú étrend a mikrobiom összetételében - és ezáltal a szervezetünkben?

A testsúly tekintetében a kalóriakorlátozás hatásosnak bizonyult; a résztvevők három hónap alatt átlagosan közel 12,7 kg-t fogytak, ami a testsúly mintegy kb. 14%-át jelenti. A résztvevők székletmintáinak elemzése révén a kutatók megállapították, hogy a jelentős kalóriacsökkentés hatására a bélben élő különböző baktériumközösségek  tagjainak relatív aránya jelentősen eltolódott. Végeredményben a mikrobiom többségi közössége a növényi poliszacharidokból álló tápanyagok metabolizálására specializálódott baktériumoktól a "gazda-glikánokkal" táplálkozó baktériumok felé mozdult el. 

A “gazda-glikán” fogalom tulajdonképpen a bélcsatornánkat bélelő sejtek által kiválasztott védő nyákréteget képezi, mely a nyálkahártya integritásának és működésének fenntartását biztosítja. A szükséges kalóriabevitel hiányában a mikrobiom összetétele eltolódik egy olyan  populáció felé, amely a fiziológiás működésben szerepet játszó létfontosságú nyákréteg összetevőit hasznosítja. Tehát a nagyon alacsony kalóriatartalmú étrend jelentős változásokat idézett elő mind az emberi bél mikrobiom összetételében, mind annak anyagcsere-aktivitásában, és elősegítette a gazdaszervezet glikánjaival táplálkozni képes baktériumok terjeszkedését. Ezek a változások visszafordíthatóak voltak, amint a résztvevők áttértek a hagyományos, de még mindig kalóriaszegény étrendhez. 

A kutatók egy további kísérletben még érdekesebb megfigyelést tettek, miszerint ha a "csíramentes", tehát bélflórával nem rendelkező egereket a legjelentősebb súlycsökkenést mutató vizsgálati alanyok mikrobiomjával kezelték, ezek az egerek a székletátültetés után testsúlyuk nagyjából 13%-át veszítették el, annak ellenére, hogy normális mennyiségű kalóriát és tápanyagot fogyasztottak. Úgy tűnik, hogy a mikrobiom hozzájárulhat a testsúlycsökkenéshez azáltal, hogy a saját energia-felhasználásunk csökken. A kalóriahiányos állapotban ugyanis minden mikroba elsősorban a létfenntartásért küzd, így megpróbálják saját szükségleteiket kielégíteni a gazdaszervezet - vagyis az Ön - szükségletei előtt. 

Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy a diéta hatására kialakult mikrobiális közösséggel való kolonizáció az egerekben a humán szervezetben látott folyamatok ismétlődését, a testsúly és zsírszövet mennyiségének csökkenését eredményezte, ami részben annak volt köszönhető, hogy ezekben az állatokban hiányzott a C. difficile, patogén mikroorganizmus növekedésének korlátozása. Ez a megfigyelés érdekes spekulációkat vet fel. Elképzelhető-e, hogy a kórházban ápolt betegeket sújtó C. difficile fertőzés részben az alultápláltságra adott válaszreakció? A krónikus betegségben szenvedő betegek gyakran alultápláltak, illetve fehérjehiányosak, ami közvetlenül befolyásolja immunrendszerük működését. A kórházi ápolás során az ágyban fekvés ugyan nem igényel sok kalóriát, de a védekezőképesség mozgósítása és a betegség leküzdése igen. Ennek ellenére ritkán biztosítunk elegendő kalóriát és tápanyagot kórházban ápolt betegeknek, holott a megfelelő energiapótlás az itt bemutatott eredmények alapján csökkenthetné ennek a szövődménynek az előfordulását. 

Mindezek az eredmények nagyon messzire mutatnak, de egyelőre be kell érnünk azzal a tudással, hogy a táplálkozásunk saját életünk mellett hatással van további több millió bennünk lévő mikroorganizmus életére is, illetve, hogy ezek a bennünk lévő baktériumok képesek arra, hogy táplálkozási szokásainknak megfelelően változzanak, hogy saját szükségleteiket kielégítsék. Ezáltal új értelmet kapott a mondás, miszerint azok vagyunk, amit megeszünk - olyan módon, amit még csak most kezdünk megérteni. 

Forrás: https://www.nature.com/articles/s41586-021-03663-4

(https://www.acsh.org/news/2021/07/02/you-and-your-microbiome-what%E2%80%99s-dinner-15640)