Cikkek
Mit szeret a bélbaktérium - szénhidrát, rost, prebiotikum? Tegyük rendbe a fogalmakat!
Bár már jó ideje ismert tény, hogy a rostban gazdag élelmiszerek rendszeres fogyasztása csökkenti a krónikus betegségek kialakulásának kockázatát, de a tudósok csak nemrégiben kezdték el tisztán látni a kérdést, hogy pontosan minek is köszönhetik előnyös hatásukat az emberi egészség szempontjából.
ÉLELMI ROSTOK
Az élelmi rost nagyon tág fogalom, és a definíciók országonként eltérőek. Az élelmi rostok egyik leírása szerint "az egyén bélmikrobiótája által erjeszthető szénhidrátok, valamint azok a szénhidrátok, amelyek erjedés nélkül maradnak, és tömegnövelő szerepet töltenek be". Az élelmi rostokhoz hasonlóan a “növényi poliszacharidok” kifejezés a "mikrobióta táplálék" szinonimájaként szintén pontatlan, mivel kizárja a nem növényi összetett szénhidrátokat, például az emberi tej oligoszacharidjait, amelyek szintén alakíthatják a bél mikrobiomot.
A rostokat hagyományosan a fizikai-kémiai tulajdonságaik alapján osztályozzák, amelyek közül az egyik az oldhatóság. Például az olyan oldhatatlan rostok, mint a cellulóz és a lignin (többek között a teljes kiőrlésű gabonákban és zöldségekben található) azok számára javasoltak, akik a székrekedéses epizódokkal és ezzel együtt túlzott bélgáz termelődéssel küzdenek. Eközben az oldható rostok, mint a pektinek és a psyllium (többek között a sárgarépában, az almában és a zabban találhatóak) szabályozzák a bélmozgás ritmusát, és azok számára ajánlottak különösen, akiknél a székrekedés epizódjai hasmenéses időszakokkal váltakoznak.
Az oldhatóság önmagában azonban nem jelzi előre a rostok funkcionális tulajdonságait a bélmikrobiom számára. A valóság az, hogy az élelmiszerek legtöbbször az oldható és oldhatatlan rostok összetett keverékei, miközben egyéb behatások, például a főzés is befolyásolja az élelmi rostok hozzáférhetőségét a bél mikrobái számára.
MIKROBIÓTA ÁLTAL HOZZÁFÉRHETÓ SZÉNHIDRÁTOK
A rostok meghatározásába felvett új kifejezés az olyan szénhidrátokra utal, amelyeket a mikrobióta anyagcseréje során felhasznál. Mivel az egyes rosttípusok eltérő módon hatnak a belekben élő mikroorganizmusokra, a szakemberek a mikrobióta által hozzáférhető szénhidrátok (MAC) kifejezést alkották meg arra a rosttípusra, amely a "bélmikrobák által metabolikusan felhasználható szénhidrátokat" jelöli.
A MAC-ok közé tartoznak étrendi szénhidrátok - növényekből vagy állati szövetekből (pl. állati porcok) vagy az élelmiszerekben élő mikrobák által termelt szénhidrátok -, amelyek ellenállnak a gazdaszervezet emésztésének és a felszívódásnak. De lehetnek a bélben a gazdaszervezet által szekretált (pl. nyálka) vagy a mikrobák által termelt anyagok is.
A MAC-ok meghatározásának egyik kihívása az, hogy nincsenek olyan táplálkozási adatbázisok, amelyek számszerűsítik az élelmiszerekben lévő étrendi MAC-ok mennyiségét. Ilyen adatokat tartalmazó adatbázisok szükségesek a mikrobákra célzottan ható étrendi beavatkozások kialakításához és a kapcsolódó egészségügyi eredmények vizsgálatához. Ez azonban összetett kérdés, mivel az élelmiszerekben található 26 000 különböző táplálék összetevő nagy részét még nem jellemezték vagy számszerűsítették.
Ezenkívül a bélmikrobáknak az élelmiszerekben lévő MAC-ok felhasználása az egyes emésztőrendszeri mikrobiális közösségek összetételétől függ. Annak egyediségét, hogy mely szénhidrátok minősülnek MAC-nak, jól szemlélteti az az eredmény, miszerint japánok bélmikrobiomjában a szusiban használt nori alga megemésztésére szolgáló specifikus gének vannak jelen. Ezek a gének ritkán fordulnak elő észak-amerikai és európai személyeknél, mivel egy tengeri környezeti baktériumból kerültek át a japán bélbaktérium közösségbe. Egyszerűen fogalmazva, egy táplálék-összetevő lehet MAC az egyik ember számára, de egy másik számára nem, mivel hiányoznak az erjesztésére alkalmas mikrobák.
Bár első pillantásra a MAC-ok ugyanolyanoknak tűnnek, mint a prebiotikumok, nem minden MAC felel meg a prebiotikum definíciójában szereplő kritériumoknak, mégpedig, hogy tudományosan alátámasztott egészségügyi hatásai legyenek.
PREBIOTIKUMOK
A jótékony baktériumok általi szelektív felhasználás és bizonyított egészségügyi előnyök: ezek a prebiotikumokat az élelmi rostoktól és a MAC-októl megkülönböztető fő jellemzők.
A prebiotikumok meghatározását 2017-ben frissítették a mikrobiológia, a táplálkozás és a klinikai kutatások szakértői, akiket a Nemzetközi Probiotikum és Prebiotikum Tudományos Egyesület hívott össze. Eszerint ezek "olyan szubsztrátok, amelyeket a gazdaszervezet mikroorganizmusai szelektíven hasznosítanak, és ezáltal egészségügyi előnyöket biztosítanak".
Míg a rostok mutathatnak bizonyos bélmikrobiom-modulációs tulajdonságokat, és meghatározott megfelelő beviteli értékekkel rendelkeznek, addig a prebiotikumokat szelektíven kell hasznosítaniuk a rezidens mikrobáknak, és jelenleg nem rendelkeznek megfelelő beviteli vagy napi érték szintekkel. Bár az élelmi rostokra vonatkozóan 2000 Kcal/étkezés alapján 28 gramm/nap napi értéket határoztak meg, a jó hír az, hogy vizsgálatok alapján már < 5 g/napnyi megfelelő rost is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy elősegítse pl. a hasznos Bifidobacterium spp. növekedését.
Az étrendi szénhidrátok, köztük az inulin típusú fruktánok (azaz az inulin, az oligofruktóz és a frukto-oligoszacharidok) és a b-galakto-oligoszacharidok a legszélesebb körben kutatott prebiotikumok.
A feltörekvő prebiotikumok közé tartoznak az emberi tej oligoszacharidjai, a többszörösen telítetlen zsírsavak és a polifenolok, feltéve, hogy a mikrobióta szelektíven hasznosítja őket és elősegítik az egészséget.
Érdekes módon az oldhatatlan rostok étrendi forrásait, mint például a rezisztens keményítőt és a borászatból származó szőlő mellékterméket is vizsgálják, mint új prebiotikumokat. Ez rávilágít arra, hogy a bélmikrobiomra gyakorolt hatások tekintetében a rostok fermentálható vagy nem fermentálható meghatározásának több értelme van, mint a rostok oldható (azaz vízfelvétel révén duzzadó) és oldhatatlan (azaz térfogatnövelő) osztályozásának.
A prebiotikumokat főként a gyomor-bélrendszeri rendellenességekben vizsgálták - elsősorban kis dózisban az irritábilis bél szindrómában szenvedő betegeknél, míg a gyulladásos bélbetegségekben betöltött szerepük ellentmondásos -, valamint az immunmoduláció eszközeként. Az újonnan megjelenő adatok azt is sugallják, hogy a prebiotikumok új stratégiát jelentenek az életkorral összefüggő neuroinflammatorikus kórképek és az agyműködés javítására.
Összességében az élelmi rostok, a MAC-ok és a prebiotikumok tudományosan megalapozott eszközök a bélmikrobiom egészséges állapotának biztosításához. Először is, a rostok közé tartoznak a MAC-ok és a prebiotikumok. Másodszor, bár a bélmikrobák mind a MAC-okat, mind a prebiotikumokat hasznosítják, nem minden MAC-ot tekintünk prebiotikumnak, a kifejezést a bélmikrobák által szelektíven használt anyagokra használjuk, amelyeknek bizonyítottan van egészségügyi előnye. A definícióktól eltekintve a tudósok számára egyértelmű, hogy a rostok bőséges fogyasztása általánosan hasznos tanács, amikor az emberek bélmikrobiomjának javítására törekszünk, szükség szerint és különösen a bélrendszeri rendellenességek összefüggésében a személyre szabott alkalmazásra ösztönözve.