A képalkotó diagnosztika – mióta 1895-ben Wilhelm Conrad Röntgen felfedezte a röntgensugarak hatását – legelterjedtebb módszere a röntgenfelvételek készítése. Bár a tudomány fejlődésével az ultrahang, CT, ill. MR vizsgálatok kiváltották bizonyos területeken a röntgen vizsgálatot, a mai napig a leggyorsabb és legegyszerűbb módszer bizonyos klinikai kérdések megválaszolására. Legyen szó csonttörésről, tüdő elváltozásokról, különböző degeneratív folyamatokról.
A digitális röntgen berendezések elterjedésével javult a képek minősége, kiküszöbölhetőek az expozíciós hibák, sokkal kevesebb sugármennyiséget kell alkalmazni, így csökken a páciensek sugárterhelése. A világban jelen lévő háttérsugárzás (például ami egy repülőút során a szervezetet éri) mennyisége éves szinten jelentősen nagyobb, mint amennyi sugárzás egy röntgen vizsgálat során minket ér.
Éppen ezért a vizsgálat elvégzéséhez szükséges írásos orvosi javaslat, ennek hiányában szakorvosi konzultációt követően döntünk a vizsgálat szükségességéről.
