A Crohn-betegség és a Colitis ulcerosa az ún. gyulladásos bélbetegségek (IBD) közé tartozó, immunmediált kórképek. Közös jellemzőjük, hogy a bélfal „barrier” (védő) funkciójának sérülése és a bélben élő baktériumokból származó alkotórészek fokozott immunaktiváló hatása gyulladást tarthat fenn. A tünetek hullámzóak lehetnek: fellángolások és nyugalmi időszakok váltakozhatnak, ezért a cél a gyulladás mielőbbi, objektív markerek alapján történő kontrollja.

Mi a különbség Crohn és Colitis ulcerosa között?

• Crohn-betegség: a tápcsatorna bármely szakaszát érintheti, és a gyulladás a bélfal teljes vastagságára kiterjedhet. Gyakran szakaszos (ép és gyulladt területek váltakozhatnak), és a betegség több ponton is megjelenhet.
  
  
• Colitis ulcerosa: csak a vastagbelet érinti, jellemzően a nyálkahártya rétegben. Jellegzetessége, hogy mindig a végbéltől indul és folytonosan terjed, nem szakaszos.

A két betegség elkülönítése már a diagnózisnál fontos, mert az érintett bélszakasz, a gyulladás mélysége és lefutása alapján eltérhet a kezelési stratégia.

Az IBD aktivitását nem érdemes kizárólag a tünetek alapján megítélni, hanem objektív gyulladásos markerekkel (labor, székletmarkerek, endoszkópia/képalkotás) szükséges követni. Előfordulhat, hogy kevés a panasz, mégis fennáll „szunnyadó” gyulladás, ami hosszabb távon szövődményekhez vezethet (pl. hegesedés, szűkület, daganatkockázat növekedése). Ennek az ellenkezője is gyakori: a gyulladás már kontrollált, mégis vannak tünetek – ez sokszor mikrobiom- és barrier-eltérések következménye, amely célzott életmód- és táplálásterápiával jól befolyásolható a gyógyszeres kezelés felesleges módosítása nélkül.

Kezelés: gyógyszeres terápia + életmód/táplálásterápia együtt

Aktív gyulladás esetén sokszor szükség lehet immunszuppresszív vagy biológiai kezelésre, ugyanakkor a bélflóra összetétele, a barrier állapota és a mindennapi életmód (dohányzás, stressz, alvásminőség, cirkadián ritmus, alkohol) befolyásolja, mekkora „terhelést” kap az immunrendszer. Emiatt a táplálkozásterápia és életmód-intervenciók a gyógyszeres kezelés mellett is kulcsszerepük lehetnek a tünetek csökkentésében, az életminőség javításában és a fellángolások kockázatának mérséklésében.

Az első orvosi vizitet érdemes célzottan az adott betegség területhez tartozó, IBD-ben jártas szakorvosnál megkezdeni. Így a diagnózis, a betegség kiterjedése és aktuális aktivitása a szakmai irányelvek szerint pontosan tisztázható, és szükség esetén a gyógyszeres kezelés (például immunszuppresszió vagy biológiai terápia) beállítása vagy módosítása is időben megtörténhet.

Ezzel párhuzamosan – vagy közvetlenül ezt követően – javasolt elindítani a dietetikai gondozást is. Ennek első lépése egy online konzultáció , amelyet Sztankovics Márta (BiomTEAM) végez, kiemelten az IBD mikrobiom- és barrier-szemléletű táplálásterápiájára fókuszálva. A konzultáció során a leletek és a tünetek áttekintése alapján személyre szabott terv készül, amely segít:

• a remisszió támogatásában és a fellángolások kockázatának csökkentésében,
• a maradványtünetek (pl. puffadás, székelési bizonytalanság, érzékenységek) célzott rendezésében,
• a mindennapi étrendi és életmódbeli lépések kialakításában a gyógyszeres kezelés mellett.
  
  

A táplálkozás és életmód egyes betegségek kialakulásában, lefolyásában, valamint a gyógyulás támogatásában bizonyítottan meghatározó tényező. Klinikai evidenciák igazolják, hogy az étrendi és életmódbeli tényezők befolyásolják az anyagcserét, a gyulladásos folyamatokat, az immunrendszer működését és az egész szervezet élettani egyensúlyát.

A szakorvosi ellátás kiegészítéseként lehetőség van dietetikusi gondozásra, amely a diagnózissal és az orvosi terápiával összhangban, a partnerorvossal együttműködve nyújt személyre szabott, betegségspecifikus táplálásterápiát és gyakorlati étrendi támogatást.

Szükség esetén a szakorvosi kivizsgálás és diagnózis eredményeire építve, a dietetikai ellátás kiterjedhet a bél-barrier és a mikrobiom állapotának célzott vizsgálatára, valamint az ezekhez kapcsolódó, a betegséget fenntartó vagy súlyosbító tényezők azonosítására és kezelésére.